Interjú egy osztálytárssal

Az alábbi interjút osztálytársammal, Németh Klaudiával készítettem, aki nemrégiben meghívást kapott Makóra, a „Pulitzer szülővárosának díja” pályázat díjátadó ünnepségére. Különdíjas írásának címe „Sorsdöntő találkozás”.

Mikor és miért írtad meg az első cikkedet?

Az első cikkemet 2007 márciusában írtam, ami egyből meg is jelent a megyei lapban. Ekkor indult ugyanis egy új rovat „riportert keresnek"címmel, azaz az olvasó megírhatta véleményét bármiről az újságnak. Gondoltam, vesztenivalóm nincs, és mivel nagyon fontos kérdésnek tartom a globális felmelegedést, ezért ezt a témát választottam.

Ezután jött a „SÉTA”, mert ugyanebben az évben csatlakozott a suli a Pannon Lapok Társasága programjához.

Kitől hallottál erről a pályázatról?

A magyartanárom ajánlotta figyelmembe, és végül pszichiáterem biztatására adtam be a pályázatom.

Miből merítetted a témát?

Saját betegségemről írtam, pánikbeteg voltam, így azokat az érzéseket fogalmaztam meg, amik bennem felgyűltek, hogy is kezdődött a gyógyulásom folyamata, milyen akaraterő kellett ahhoz, hogy rászánjam magam a kezelésre, és hogyan is végződött ez a történet.

Nagy kihívás volt-e számodra?

Hát igen, azért nem akármilyen nevek szerepeltek a zsűriben. Ők már mind letettek valamit az asztalra.

Mennyi időbe telt elkészítened ezt az írást?

Egyik éjjel nekiláttam, és csak úgy "dőlt" belőlem minden szó és gondolat, hamar meglett, bár egy kis utójavítás még elkelt volna.

Milyen kritériumoknak kellett megfelelnie a szövegnek?

A pályázatnak több kritériuma is volt: maximum 5000 karakter lehetett a pályamunka, online vagy nyomtatott sajtóban megjelent művel lehetett csak pályázni, valamint a riportokat és a valós történeteket előnyben részesítették a fiktív írásokkal szemben.

Milyen érzésekkel indultál el Makóra, mit éreztél, amikor megtudtad, hogy díjazott lettél?

Két nappal a díjátadó előtt tudtam meg, hogy különdíjas lettem, ez elmondhatatlan élmény volt, több kört is róttam a házban örömömben, apukámnak pedig csak annyit mondtam: ugye, megmondtam… Ugyanis még júniusban, amikor beküldtem a pályázatot, szóltam apunak, hogy készüljön, mert októberben megyünk Makóra. Persze a szüleim akkor még kinevettek, de mégis nekem lett igazam.

Kikkel találkoztál ott?

Több olyan médiaszemélyiséggel találkoztam mint például Süveges Gergő, Aczél Endre, Papp Gergely és Szántó Dávid. Nagyon érdekes előadások is elhangzottak, volt, aki a pályájáról, a munkásságáról beszélt, de volt, aki konkrét szakmai kérdésekkel foglalkozott. A zsűri elnöke, Baló György a mai magyar újságírás jellemzőiről, problémáiról tartott összefoglalót. A rendezvény azért is hasznos volt számomra, mert így jobban meg tudtam ismerni az előadókat, mint televízión keresztül, teljesen más kép alakult ki bennem például Baló Györgyről is.

Mit változtatott rajtad ez a díj?

Úgy érzem, ez a díj ösztönöz arra, hogy folytassam a felkészülést az újságíró pályára. Sokat kell még fejlődnöm és tanulnom, de ez a díj hozzájárult ahhoz, hogy önbizalmat szerezzek, bizonyította, igenis, valamit mégis csak tudhatok.

Szerintem nem változtatott meg, ugyanaz maradtam, mint aki voltam, de erről inkább a barátaim tudnának beszélni.

Remélem, a jövőben is lesz lehetőséged hasonló elismeréseket begyűjteni.

Még egyszer gratulálok én is a díjadhoz, és köszönöm az interjút.

Horváth Nóra

Báthory SZKI

13.F

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: