Memoár

Ez a történet még az első világháború idején játszódott. Én, Gavrillo Princip mesélem el, hogy mi történt azon a bizonyos napon, amikor halálra ítéltek.

1914. június 28.

Ma reggel fejfájósan ébredtem. A kutyám az ágy végében szunyókált békésen, mire én hirtelen felindulásból kitéptem alóla a takarót. Azért is voltam ennyire ideges, mert ma kellett teljesítenem a küldetésemet, amivel megbíztak: „öld meg Ferenc Ferdinándot és feleségét, ma úgyis idejönnek Szarajevóba megnézni a hadgyakorlatot!”

Ez nagyon súlyos dolog volt. Diákként megölni az Osztrák Magyar Monarchia trónörökösét. Bizarr és veszélyes küldetés.

Felöltöztem. Arcomat fellocsoltam hideg vízzel, hogy kicsit észhez térjek, mert egész éjjel alig aludtam valamit. A szekrényem aljából elővettem a revolvert, megtöltöttem néhány jóféle golyóval, majd kipróbáltam a kutyán. Egy lövés a szívébe, és egy nyikkanással ki is terült. Talán mégsem kéne megtennem,- gondoltam magamban, félek a haláltól, még nem akarok meghalni. Még nem. Nekem küldetésem van, nem leszek öngyilkos.

Hamarosan meghallottam, hogy a nép zsivajogni kezd az addig kihalt utcán. Mennem kell. A kabátom alá rejtettem a pisztolyt, majd kiléptem az utcára. Láttam a nagy tömeget, ahogy nézik az autókomvolyt. Beálltam én is az emberek közé. Ferenc Ferdinánd és felesége az egyik autómobilban élvezték az utazást. Még visszaléphetnék. Nem, de nem. Látom, hogy nem messze tőlem jobbra a főnök gyilkos pillantást küld felém. Ennyire kiült volna az arcomra a visszalépés érzete? Nem. Meg kell tennem. Most haladnak el előttem. Kiveszem a kabátom belső zsebéből a revolvert, majd meghúztam a ravaszt. A trónörökös véres mellkassal rogyott le az autóról. Utána a felesége. Meghaltak. Csendőrök sokasága tepert le a földre. A pisztolyt egy mozdulattal kicsavartak a kezemből, majd erős gúzzsal megkötöztek. A várbörtönig meg sem álltak velem. Még aznap kimondták az ítéletet. A büntetése halál, avagy nyilvános akasztás, hirdették a hírvivők egész Szarajevó szerte. Most itt ülök a börtönben, és levelet írok a szerelmemnek. A nőnek, akit idáig tiszta szívemből szerettem. Hallom a cellaajtó kattanását. Ettem jöttek. Visznek akasztani. Életemnek ezennel vége szakad.

Bédeg Alexandra 10.a osztályos tanuló

Reklámok

Ne szívd… hogy ne szívj!

Sajnos Magyarországon egyre több a dohányos. Dobogós helyen állnak ezen a területen, évente 20-30 ezer ember veszíti életét a dohányzás okozta légzőszervi, szív- vagy érrendszeri megbetegedésekben. A statisztikai felmérések azt bizonyítják, hogy a 15-16 éves korosztályon belül fokozatosan nő a betegek száma, sokan már 11-12 éves koruk óta hódolnak e legális drognak.

Igaz, hogy egyre több szervezet és alapítvány összpontosít a füstmentességre, de a fiatalokra sajnos egyre kevésbé hatnak a felhívások, az elrettentő képek, a halálozási adatok.

Olvass tovább »

La dolce Vita

Image

Idén nyáron a Leonardo program keretén belül két hónapot töltöttünk Olaszországban Lavagnaban, a Ligur tengerpart egy részén, három társammal.

Szakmai gyakorlatunkat folytattuk itt két szállodában: hárman pincérként, egyikünk szakácsként dolgozott. Megismertük az olasz konyhát, és persze a környéken a látnivalókat. Szabadnapjainkon ellátogattunk Genovába, megnéztük az Aqváriumot és a kikötőt, sétahajókáztunk Portofinóba .Erről tudni kell, hogy kb.500 lakosú ,de több ezer turista jár oda nyaranként,köztük híres sztárok is. Végigtúráztunk Cinque Terre-n , ez a csodálatos öt falu a világörökség része. Pisába és Firenzébe is eljutottunk. Pisa egyre inkább modernizálódik, igazán Firenze adja vissza az olasz hangulatot. Legnagyobb meglepetést tanárainktól kaptuk, akik elvittek minket Franciaországba. Meglátogattuk Cannes-t, Nice-t , és végül Monacót. Kicsit belepillanthattunk a francia életvitelbe. Az utazás által talán mi is felnőttünk, azóta másként látjuk a világot, az embereket, az életet. Sokat fejlődtünk szakmailag és nyelvileg, új barátságok szövődtek, melyek talán egy életre szólnak.

Örülök, hogy ma már léteznek ilyen programok, amik, lehetőséget nyújtanak a diákoknak, hogy kipróbálják magukat. Fontos, hogy bővítsük tudásunkat, mindig új próbák elé állítsuk magunkat, ezáltal felmérve, mire is vagyunk képesek.

Kulcsár Alexandra

12/ E

Dohányzás elleni világnap

Manapság egyre több dohányossal találkozhatunk, sajnos a fiatalok száma is csak nő.
A „Dohányzás elleni világnap” keretében megkérdeztük intézményünk igazgatónőjét, Kónyáné Tömpe Líviát.

Olvass tovább »

Megkérdeztük… Laisz Andrást

Iskolánkban, hagyományunkhoz híven, idén is Diák-és Projektnapot tartottunk, melynek keretein belül látogatott el hozzánk a mixer bajnok Laisz András. Természetesen nem hagyhattuk ki az alkalmat, hogy interjút készítsünk vele. Nagyon szimpatikus egyéniség Magyarország első számú mixere. A beszélgetés során igazán szerény embernek ismertük meg. „ Nem azért vagyok sikeres, mert annyira jó vagyok, hanem mert a körülvevők azt mondták.” A személyisége segítette hozzá mindazokhoz a dolgokhoz, amelyeket elért. Kicsit vonakodott, amikor kérdeztük az elismeréseiről, mert azt mondja, idegenek tőle a rangok, és nem tudja elképzelni, hogy más dolgozzon helyette.

Olvass tovább »

Találkozás Balogh Ildikó mézesbábkészítővel

Image

Nem is gondoltuk volna, hogy milyen nagy kincsre leltünk az iskola közelében, a Báthori utca 11-ben. Kis csapatunk a 9.E osztályból lelkesen készült a találkozóra, kérdéseket gyűjtöttünk, a fiúk felszerelkeztek fényképezőgéppel, videóval.

Balogh Ildikó és férje, Németh Ákos jó pár évvel ezelőtt kezdett el mézesbábot készíteni. Magyarországon csak ők foglalkoznak vele. A család rengeteget kutatott annak érdekében, hogy sikeresen el tudják készíteni a kisebb- nagyobb figurákat. Ildikóék múzeumokban – itthon és külföldön – jártak utána a különféle mintáknak. Mikor rábukkantak különféle érdekes, gyönyörű mintákra, akkor Ildikó lerajzolta, majd egy népi iparművész fafaragó fiúval kifaragtatták azokat. A körtefa táblába belefaragott mintákat nevezik ütőfának. Láttunk kakast, papucsot, szerzetes barátot, szerecsent, babát és persze az egyik legkedveltebb mintát, szívet is.

Olvass tovább »

Esti meditáció avagy Józsi és a mai fiatalok

Néha belegondolok abba,mennyivel jobb lehetett az élet 30-40 évvel ezelőtt, hiszen napjainkra szinte csak a modern technika tudott pozitív irányba fejlődni.

Képzeljünk el egy fiút, aki abban az időben élt, és nevezzük el Józsinak! Jól tanul, rengeteget olvas, szüleivel tisztelettel beszél. Ez vajon így van a mai világban is? Persze akkor is voltak kivételek, de mint említettem, Józsi egy fiatal a sok közül. Sosem hallott senkit tiszteletlenül beszélni a felnőttekkel, nem mint most! Na, de lépjünk be inkább az iskolába! Jó diák lévén tudja, hogyan kell viselkedni a tanárokkkal és a személyzettel, minden órára készül, és betartja a szabályokat. Számára elképzelhetetlen lenne, hogy egy tanár sírva rohan ki az óráról, vagy nem tud tanítani a fegyelmezetlenség miatt. De vajon hány gyerek kezében látna könyvet a kötelező olvasmányokon és a tankönyveken kívül? Az ő idejében ugyanis az volt a legfőbb szórakozás, most meg csak a tévé és a számítógép.

Úgy gondolom, Józsi diákként nehezen tudna beilleszkedni a mai környezetbe, felnőtt fejjel pedig csak azt mondaná szomorúan: ,, Ezek a mai fiatalok!"

Farkas Tamás

Báthory SZKI

9.F