Memoár

Ez a történet még az első világháború idején játszódott. Én, Gavrillo Princip mesélem el, hogy mi történt azon a bizonyos napon, amikor halálra ítéltek.

1914. június 28.

Ma reggel fejfájósan ébredtem. A kutyám az ágy végében szunyókált békésen, mire én hirtelen felindulásból kitéptem alóla a takarót. Azért is voltam ennyire ideges, mert ma kellett teljesítenem a küldetésemet, amivel megbíztak: „öld meg Ferenc Ferdinándot és feleségét, ma úgyis idejönnek Szarajevóba megnézni a hadgyakorlatot!”

Ez nagyon súlyos dolog volt. Diákként megölni az Osztrák Magyar Monarchia trónörökösét. Bizarr és veszélyes küldetés.

Felöltöztem. Arcomat fellocsoltam hideg vízzel, hogy kicsit észhez térjek, mert egész éjjel alig aludtam valamit. A szekrényem aljából elővettem a revolvert, megtöltöttem néhány jóféle golyóval, majd kipróbáltam a kutyán. Egy lövés a szívébe, és egy nyikkanással ki is terült. Talán mégsem kéne megtennem,- gondoltam magamban, félek a haláltól, még nem akarok meghalni. Még nem. Nekem küldetésem van, nem leszek öngyilkos.

Hamarosan meghallottam, hogy a nép zsivajogni kezd az addig kihalt utcán. Mennem kell. A kabátom alá rejtettem a pisztolyt, majd kiléptem az utcára. Láttam a nagy tömeget, ahogy nézik az autókomvolyt. Beálltam én is az emberek közé. Ferenc Ferdinánd és felesége az egyik autómobilban élvezték az utazást. Még visszaléphetnék. Nem, de nem. Látom, hogy nem messze tőlem jobbra a főnök gyilkos pillantást küld felém. Ennyire kiült volna az arcomra a visszalépés érzete? Nem. Meg kell tennem. Most haladnak el előttem. Kiveszem a kabátom belső zsebéből a revolvert, majd meghúztam a ravaszt. A trónörökös véres mellkassal rogyott le az autóról. Utána a felesége. Meghaltak. Csendőrök sokasága tepert le a földre. A pisztolyt egy mozdulattal kicsavartak a kezemből, majd erős gúzzsal megkötöztek. A várbörtönig meg sem álltak velem. Még aznap kimondták az ítéletet. A büntetése halál, avagy nyilvános akasztás, hirdették a hírvivők egész Szarajevó szerte. Most itt ülök a börtönben, és levelet írok a szerelmemnek. A nőnek, akit idáig tiszta szívemből szerettem. Hallom a cellaajtó kattanását. Ettem jöttek. Visznek akasztani. Életemnek ezennel vége szakad.

Bédeg Alexandra 10.a osztályos tanuló

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: