GUNS’ N Roses magyar módra

 

ImageHazánk első Guns N roses tribute band-je a Hollywood Rose, immáron hatodik éve szólaltatják meg kedvenceik dalait. Az évek során nem kis átalakuláson ment keresztül az együttes, de ennek köszönhetően jött létre a mai felállás (Képen balról): Vilkó (szólógitár), Cocó (billentyűs hangszerek), Jesse James (ének), Zaba (dobok), Luki (basszusgitár), Viktor (ritmusgitár). Sikerült telefonon elérnem Vilkót, aki segítőkészen felet kérdéseimre:

– Az együttes életében az idei év elég mozgalmasnak mondható. Túl vagytok már több mint 60 koncerten, melynek nagy része külföldi színpadon volt. Merre jártatok?

– Magyarországgal együtt 11 országban léptünk fel, jártunk Hollandiában, Svájcban, Németországban, Ausztriában… Hihetetlen, mennyire tisztelnek azért, hogy zenész vagy. Felnéznek rád, körülrajongnak. Bármerre járunk, mindig pozitív élményekkel térünk haza.

– Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésetek?

Olvass tovább »

"Mentés másként"

Image

Első látásra ő is „csak” egy a Páterdombi Szakképző Iskola levelezős diákjai közül. Pedig élete meglehetősen izgalmas. Supák Sándor a Zala Megyei Kórház boncmestere, a Zalaegerszegi Különleges Mentők tagjaként részt vett a padangi földrengés áldozatainak mentésében.Órák előtt kértünk tőle interjút.

Mikor kaptátok a riasztást?

-Október 2-án, 13 óra körül. Este már Pesten kellett lennünk, így 2 órám volt arra, hogy engedélyt kérjek az utazáshoz a Zala Megyei Kórház vezetőitől, összecsomagoljak, majd elbúcsúzzam a családomtól.

Olvass tovább »

Tényleg utaztak Makóra…

Zalai Hírlap – 2009.november 5.

Németh Klaudia, a “Pulitzer Szülővárosának Díja” kitüntetettje

Zalaegerszeg (se) – Sors­döntő találkozás című pályamunkájáért múlt héten, Makón különdíjat vehetett át Németh Klaudia, a megyeszékhe­lyi Báthory-szakközépis­kola ötödéves diákja.

ImageA város és a Magyar Újságírók Szövetsége három éve alapította a Pulitzer Szülővárósának Díját, melyet felsőoktatási és középiskolai kategóriában, hirdetnek meg. Idén 67-en pályáztak; középiskolai kategóriában nem adtak ki első díjat, viszont a Pulitzer Emlékbizottság Baló György elnökletével, különdíjjal jutalmazta Klaudia munkáját. Írásaival egyébként találkozhattak már olva­sóink, a Sétatéren, és a Zalai Hirlap honlapján Az olvasó írja rovatban, ahol megtalál­ható díjazott pályamunkája is.

– Nagyon örülök az elismerésnek, nem számítottam rá. Igaz, amikor júliusban el­küldtem a dolgozatomat, viccből azt mondtam apukámnak, készüljön, mert októberben megyünk Makóra… De nem hittem benne – idézte fel Klaudia. Egyébként előző­leg a családon kívül senkinek sem mutatta meg írását. Mint mesélte, a makói díjátadó ünnepségen találkoztak többek közt Süveges Gergővel, Aczél Endrével, Szántó Dáviddal, akik a szakmáról, illetve pályájukról is beszéltek. Klaudia az ott szerzett élmények mellett míves ajándéktollal, oklevéllel és erdélyi fotóalbummal térhetett haza.

– Mindenképpen személyes jellegű pályamunkát akartam beküldeni. Pánikbetegséggel küszködtem, s ezzel az írással is mind több ember figyelmét szeretném felhívni a betegség komolyságára, amivel orvoshoz kell fordulni – utalt témaválasztására a zalalövői lány, aki elhatározta, jövőre is indul a pályázaton. Tanulmányait kommunikáció szakon szeretné folytatni, addig is ír nekünk a Sétába.

Állatok – féltő emberi szemmel

Az állatvédelem hasznos tevékenység melynek lényegét 1988 óta törvény fogalmazza meg Magyarországon.

,, Az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tarásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelezettsége.”

Mégis gyakran látunk utcára dobott, éhező, autók közt kóborló kutyákat, elütött macskákat, őzeket és más vadakat. Sok állat pusztul el elhanyagolt cirkuszokban, ahol a mi szórakoztatásunkra ,,kínozzák” őket.

Olvass tovább »

“Zöldségek művésze” a Báthoryban

ImageEgyre többen ismerik már a zalaegerszegi Keglovics Róbert nevét, aki legutóbb iskolánkban – a gasztronómiai diákszekció idei első rendezvényén – tartott nagyszerű bemutatót.

Vendégünk a legelismertebb magyar zöldségfaragók közé tartozik, pedig csak öt-hat éve ismerkedett meg ezzel a művészeti ággal. Mint elmesélte, akkor még Budapesten dolgozott egy vendéglátóegységben, s először külföldi újságokból próbálta elsajátítani a faragást, majd amikor már az alapokat tudta, saját maga talált ki motívumokat, és így fejlesztette tovább tudását. Természetesen nagyon fontos a kézügyesség, a formaérzék is ebben a szakmában. Keglovics Róberttől megtudtuk, hogy ő például rajz tagozatosként végzett a zalaegerszegi Ady Endre Általános Iskolában, vendéglátó-ipari ismereteit pedig a mi iskolánkban, a Báthoryban szerezte meg.

Olvass tovább »

Bandi cica kalandjai

Sziasztok! Mi a helyzet? Már nagyon régen nem találkoztunk. Remélem, emlékeztek rám, Bandi cica újra itt van.

Legutóbb, mikor elbúcsúztunk, a történetem ott fejeződött be, hogy barátom Barna, a nyuszi elvitt egy tanyára, ahol otthonra és igazi gazdára tettem szert. Talán arról is meséltem nektek, hogy ezen a helyen rengeteg állat élt. Ott volt például Szultán, a póni, Berci, a kutya, Röfi, a malac, Kopaszka, a csibe. Nagyokat játszottunk, sokat szórakoztunk.

Olvass tovább »

Turisztikai Konferencia

A minap lehetőségünk nyílt arra, hogy iskolánkat képviseljük az immár IX. alkalommal megrendezett Turisztikai Konferencián. Számos – a turisztika területén – elismert személy osztotta meg velünk tudását, tapasztalatait.

A rendezvényen kiemelt résztvevő volt Zalaegerszeg testvérvárosának, Varasdnak a képviselője. Részletesebben megismerhettük ezt a gyönyörű barokk épületekkel, ill. fejlett gazdasággal és felsőoktatással rendelkező várost. Nem hiába testvérváros e két település, hiszen mint kiderült, ugyanazokkal a turisztikai problémákkal küzdenek, s a sikeres jövőt az együttműködésben látják.

Olvass tovább »

Hogyan talált gazdára Bandi cica?

Sziasztok! Én Bandi cica vagyok, és azért jöttem, hogy elmeséljem kalandokban bővelkedő életemet.

Egy Zala megyei piciny faluban születtem. Testvéreimmel együtt éltünk itt három hónapos korunkig. Azután mindannyian más-más gazdához kerültünk. Én egy gazdag házhoz kerültem, egy kislány születésnapjára szántak. Reméltem, hogy szeretni fog, de tévedtem. Amint meglátott, így szólt:

Olvass tovább »

“Süt a nap”

Manapság egyre pesszimistábbak a magyarok. Ezt bárki észreveheti, aki péntek délután egy nagyobb város forgalmas utcáján végigsétál. Repkednek a negatívabbnál negatívabb megjegyzések. „Miért nem jön már az a béna busz?” – morog egy várakozó. „Ha még sokat szerencsétlenkedik ott az a tata, nem érek oda a haverhoz!” – mérgelődik a sarki kisboltba betérő, szeszesitalt vásárló fiatal. A durvábbakat inkább nem is idézem…

Olvass tovább »

Thomas Brezina a “kalandok mestere”

Thomas Brezina-val, osztrák ifjúsági íróval készítettem interjút. …

Az interneten vettem fel vele a kapcsolatot, készségesen állt rendelkezésemre, s rendkívül közvetlen embernek bizonyult.

Fõként vidám családi történeteket, izgalmas regényeket és hátborzongató krimiket jelentet meg. Elsõ történetét 8 évesen írta meg „Egér a Jupiteren” címmel. Eddig több mint 100 könyvét adták ki, munkáit összesen 33 nyelvre fordították le. Mûvei közül sok megjelent magyar fordításban is. Több tévécsatornának is dolgozik: tudományos adások és interaktív krimisorozatok forgatókönyvét készíti el. Könyveiért és mûsoraiért világszerte több kitüntetést kapott. Ausztria egyik UNICEF-nagykövete, a grazi egyetem tiszteletbeli „gyermekprofesszora”, valamint 2005 óta Andersen-nagykövet is.

Olvass tovább »