A sportváros 130 éves – Interjú Petánovics Károllyal

– Mi adta Önnek az ötletet, hogy ezt a vándorkiállítást létrehozza?

– Hiányoltam, hogy a sportolókat a dicsőségük ellenére elhanyagolták, ezért úgy éreztem, közhírré kell tenni, milyen remek sportemberek a mai napig.

– Mit gondol, az olimpikonok élete ad-e példát, mintát az ifjúságnak?

– Igen, példaképek lettek. Nem jártak szórakozni, ugyanis csak az olimpia foglalkoztatta őket, és a kitartó munka meghozta a gyümölcsét.

– Fontosnak tartja-e, hogy a fiataloknak legyenek példaképeik?

– Igen, hiszen a fiatalság elszáll, de az egészség megmarad, ha sportolunk. Zalaegerszeg sportváros, de úgy látom, a fiatalok nem használják ki a lehetőségeket. Sportolni kell, hogy megőrizzük egészségünket, és így lehetünk fontos része a társadalomnak.

– Tud-e Ön útravalóul néhány üzenetet, intelmet megfogalmazni a mai középiskolás nemzedék számára?

– Ne hanyagoljuk el a sportot, mert nagyon fontos az életben. Ha van öt percük, legalább hármat sportoljanak! Például én az ünnepség után indulok teniszezni.

Drávecz Virág

Bokor Luca

Báthory István SZKI

10.F

Reklámok

Üdvözlet Schennából – a kéthónapos szakmai gyakorlat egyik résztvevőjétől

11292636_966056253445069_351308843_n

Amikor először hallottam erről a csodás lehetőségről, már akkor tudtam, hogy mindenképp részt szeretnék venni benne. Nem is telt el sok idő, és megtudtam, hogy azon szerencsés diákok közé tartozhatom, akik ezen a gyönyörű helyen gyarapíthatják tovább tudásukat.

Május 15-én, pénteken indultunk útnak mi négyen, „a kiválasztottak”, a munkát viszont csak vasárnap kellett kezdeni, tehát volt egy teljes napunk, hogy megismerjük a munkahelyünket, az embereket és a települést.

Az első munkanapomon nagyon izgatott voltam, és egy kicsit féltem is, de szerencsére egy felsőbb éves diáktársunk már a harmadik szezonját tölti ebben a hotelben szakácsként, és nekem nagyon sokat segített a kezdeti nehézségek leküzdésében.

Először még csak tisztítási, darabolási műveleteket végeztem, de ahogy telik az idő, egyre több feladatot bíznak rám, amit a legjobb tudásom szerint próbálok megoldani. A konyhában négyen vagyunk, és mindenkinek megvan a saját munkaköre, mindannyian tudjuk, mi az, amit minden nap meg kell csinálnunk. Nekem reggel és este az összes saláta elkészítése a feladatom, délután a sütemények, este pedig a desszert tálalása következik. Szinte mindig rám bízza a főszakács a tálalást, így a kreativitásom is fejlődik. Napról napra ügyesebbnek érzem magam, és az önbizalmam is egyre nagyobb. S nem utolsó sorban – az idegen nyelvi kommunikáció területén is fejlődök, aminek nagyon örülök.

Olvass tovább »

Két hónap Olaszországban

11350547_725063984283114_3196099586115488720_n Februárban járt le iskolánkban a külföldi szakmai gyakorlatra való jelentkezés határideje. Nővérem példáját követve idén én is beadtam pályázatomat, és hamarosan örülhettem a sikernek. Így most három diáktársammal együtt nyolc hetet tölthetek el Dél-Tirol egyik kis üdülőhelyén, Schennában. Ketten a konyhai munkában, ketten pedig a felszolgálásban szeretnénk tudásunkat bővíteni.

Már második hete vagyunk itt, és mindenki nagyon jól érzi magát, bár az első napok nehezen teltek. Nekem például gondot jelentett a szalvétahajtogatás ismeretlen módja, a reggelinél próbatétel volt egy-egy asztalt gyorsan „lerámolni” és a koszos edényeket egy nagy tálcán egyszerre bevinni a konyhába, de már beletanultunk, és mindannyian boldogulunk. Idegen nyelvi tudásunk már most sokat fejlődött. A munkatársak nagyon kedvesek és segítőkészek velünk, ha valami nem ment, vagy nem értettünk valamit, rögtön jöttek és segítettek.

Olvass tovább »