“Szeretem a várost”

Interjú Győrffyné Könczöl Tímeával, a  Pálóczi Horváth Ádám Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatónőjével

 – Mindig a városban élt?

Zalaegerszegtől 25 km-re, Pacsán születtem, a középiskolát és a főiskolát is más városban végeztem. 1987-ben kezdtem itt dolgozni: 28 éve tanítok, és 9. éve vezetem az iskolát.

– Kulturális szempontból mennyit változott az elmúlt egy-két évtizedben a megyeszékhely?

Olvass tovább »

Kuselben jártunk

Amikor tudomást szereztünk német órán a diákcsere programról, rögtön kaptunk az  alkalmon és jelentkeztünk rá.

Április 27-én 22 kölcseys diákkal együtt indultunk Kuselba, Zalaegerszeg testvérvárosába. Amitől talán féltünk egy picit, az az volt, hogy nem értjük meg a német partnerünk szavait. De ezzel sem volt probléma, mert hamarosan szinte megszokott volt számunkra az, hogy körülöttünk mindenki németül beszél. Az egész napos utazás után fáradtan, de nagyon izgatottan végre megérkeztünk. Itt már mindenkit várt a saját partnere.

Olvass tovább »

„Mondd, te mit választanál?”

Manapság egyre több fiatal dönt úgy, hogy külföldön vállal munkát. Ki azért, hogy többet keressen, s van, aki nyelvet szeretne tanulni. A kérdés csak az, hogy minden esetben a külföldi lehetőség győz?

Tapasztalatból ismerjük a kinti és itthoni munkalehetőségeket, viszonyokat. Nyáron egy hathetes külföldi szakmai gyakorlat keretén belül Dél-Tirolban lehetőségünk nyílt arra, hogy feltérképezzük az ottani alternatívákat. Iskolánk évek óta lehetőséget kínál olasz- és németországi szakács illetve pincér gyakorlatra. Az idei turnusban mi is kiutazhattunk. Hatalmas élmény volt, nyelvi és szakmai téren is rengeteget fejlődtünk. Felajánlották nekünk, hogy a következő évben ott dolgozhatnánk. Dél-Tirolban elég sok magyarral találkoztunk, és azt gondolnánk, hogy a honfitársak segítik egymást, ahol csak tudják. Sajnos, ez nincs mindig így. Előfordul, hogy egymás orra alá törik a borsot, s hogy mi lehet az oka, senki sem tudja, talán a nyereségvágy?! Korosztályunk pont abba a rétegbe tartozik, akinek figyelme külföld felé irányul. A pénz és a siker csábító, ám nem egy olyan esetről hallani, hogy meghirdettek egy munkát, és félrevezetés vagy csalás volt az egész.

Mostanában felkapott hír a friss diplomások röghöz kötése. Valószínűleg nem sok diák ért ezzel egyet, elvégre szabad országban élünk. Ugyanakkor az is igaz, hogy amíg államilag finanszírozott képzést vehetünk igénybe, addig joggal elvárható, hogy mi is tegyünk valamit az országért. Nehéz megtalálni az arany középutat, talán nincs jó és rossz döntés. Mindenki a maga malmára hajtja a vizet, azt teszi, amit tud, és úgy, ahogyan tudja.

Gáspár Felícia
Srágli Viktória
Báthory SZKI 12.F

Scapin furfangjai a Báthoryban 2.

Fotók a facebook oldalán.

Memoár

Ez a történet még az első világháború idején játszódott. Én, Gavrillo Princip mesélem el, hogy mi történt azon a bizonyos napon, amikor halálra ítéltek.

1914. június 28.

Ma reggel fejfájósan ébredtem. A kutyám az ágy végében szunyókált békésen, mire én hirtelen felindulásból kitéptem alóla a takarót. Azért is voltam ennyire ideges, mert ma kellett teljesítenem a küldetésemet, amivel megbíztak: „öld meg Ferenc Ferdinándot és feleségét, ma úgyis idejönnek Szarajevóba megnézni a hadgyakorlatot!”

Ez nagyon súlyos dolog volt. Diákként megölni az Osztrák Magyar Monarchia trónörökösét. Bizarr és veszélyes küldetés.

Felöltöztem. Arcomat fellocsoltam hideg vízzel, hogy kicsit észhez térjek, mert egész éjjel alig aludtam valamit. A szekrényem aljából elővettem a revolvert, megtöltöttem néhány jóféle golyóval, majd kipróbáltam a kutyán. Egy lövés a szívébe, és egy nyikkanással ki is terült. Talán mégsem kéne megtennem,- gondoltam magamban, félek a haláltól, még nem akarok meghalni. Még nem. Nekem küldetésem van, nem leszek öngyilkos.

Hamarosan meghallottam, hogy a nép zsivajogni kezd az addig kihalt utcán. Mennem kell. A kabátom alá rejtettem a pisztolyt, majd kiléptem az utcára. Láttam a nagy tömeget, ahogy nézik az autókomvolyt. Beálltam én is az emberek közé. Ferenc Ferdinánd és felesége az egyik autómobilban élvezték az utazást. Még visszaléphetnék. Nem, de nem. Látom, hogy nem messze tőlem jobbra a főnök gyilkos pillantást küld felém. Ennyire kiült volna az arcomra a visszalépés érzete? Nem. Meg kell tennem. Most haladnak el előttem. Kiveszem a kabátom belső zsebéből a revolvert, majd meghúztam a ravaszt. A trónörökös véres mellkassal rogyott le az autóról. Utána a felesége. Meghaltak. Csendőrök sokasága tepert le a földre. A pisztolyt egy mozdulattal kicsavartak a kezemből, majd erős gúzzsal megkötöztek. A várbörtönig meg sem álltak velem. Még aznap kimondták az ítéletet. A büntetése halál, avagy nyilvános akasztás, hirdették a hírvivők egész Szarajevó szerte. Most itt ülök a börtönben, és levelet írok a szerelmemnek. A nőnek, akit idáig tiszta szívemből szerettem. Hallom a cellaajtó kattanását. Ettem jöttek. Visznek akasztani. Életemnek ezennel vége szakad.

Bédeg Alexandra 10.a osztályos tanuló

Ne szívd… hogy ne szívj!

Sajnos Magyarországon egyre több a dohányos. Dobogós helyen állnak ezen a területen, évente 20-30 ezer ember veszíti életét a dohányzás okozta légzőszervi, szív- vagy érrendszeri megbetegedésekben. A statisztikai felmérések azt bizonyítják, hogy a 15-16 éves korosztályon belül fokozatosan nő a betegek száma, sokan már 11-12 éves koruk óta hódolnak e legális drognak.

Igaz, hogy egyre több szervezet és alapítvány összpontosít a füstmentességre, de a fiatalokra sajnos egyre kevésbé hatnak a felhívások, az elrettentő képek, a halálozási adatok.

Olvass tovább »

La dolce Vita

Image

Idén nyáron a Leonardo program keretén belül két hónapot töltöttünk Olaszországban Lavagnaban, a Ligur tengerpart egy részén, három társammal.

Szakmai gyakorlatunkat folytattuk itt két szállodában: hárman pincérként, egyikünk szakácsként dolgozott. Megismertük az olasz konyhát, és persze a környéken a látnivalókat. Szabadnapjainkon ellátogattunk Genovába, megnéztük az Aqváriumot és a kikötőt, sétahajókáztunk Portofinóba .Erről tudni kell, hogy kb.500 lakosú ,de több ezer turista jár oda nyaranként,köztük híres sztárok is. Végigtúráztunk Cinque Terre-n , ez a csodálatos öt falu a világörökség része. Pisába és Firenzébe is eljutottunk. Pisa egyre inkább modernizálódik, igazán Firenze adja vissza az olasz hangulatot. Legnagyobb meglepetést tanárainktól kaptuk, akik elvittek minket Franciaországba. Meglátogattuk Cannes-t, Nice-t , és végül Monacót. Kicsit belepillanthattunk a francia életvitelbe. Az utazás által talán mi is felnőttünk, azóta másként látjuk a világot, az embereket, az életet. Sokat fejlődtünk szakmailag és nyelvileg, új barátságok szövődtek, melyek talán egy életre szólnak.

Örülök, hogy ma már léteznek ilyen programok, amik, lehetőséget nyújtanak a diákoknak, hogy kipróbálják magukat. Fontos, hogy bővítsük tudásunkat, mindig új próbák elé állítsuk magunkat, ezáltal felmérve, mire is vagyunk képesek.

Kulcsár Alexandra

12/ E

Dohányzás elleni világnap

Manapság egyre több dohányossal találkozhatunk, sajnos a fiatalok száma is csak nő.
A „Dohányzás elleni világnap” keretében megkérdeztük intézményünk igazgatónőjét, Kónyáné Tömpe Líviát.

Olvass tovább »

Megkérdeztük… Laisz Andrást

Iskolánkban, hagyományunkhoz híven, idén is Diák-és Projektnapot tartottunk, melynek keretein belül látogatott el hozzánk a mixer bajnok Laisz András. Természetesen nem hagyhattuk ki az alkalmat, hogy interjút készítsünk vele. Nagyon szimpatikus egyéniség Magyarország első számú mixere. A beszélgetés során igazán szerény embernek ismertük meg. „ Nem azért vagyok sikeres, mert annyira jó vagyok, hanem mert a körülvevők azt mondták.” A személyisége segítette hozzá mindazokhoz a dolgokhoz, amelyeket elért. Kicsit vonakodott, amikor kérdeztük az elismeréseiről, mert azt mondja, idegenek tőle a rangok, és nem tudja elképzelni, hogy más dolgozzon helyette.

Olvass tovább »

Találkozás Balogh Ildikó mézesbábkészítővel

Image

Nem is gondoltuk volna, hogy milyen nagy kincsre leltünk az iskola közelében, a Báthori utca 11-ben. Kis csapatunk a 9.E osztályból lelkesen készült a találkozóra, kérdéseket gyűjtöttünk, a fiúk felszerelkeztek fényképezőgéppel, videóval.

Balogh Ildikó és férje, Németh Ákos jó pár évvel ezelőtt kezdett el mézesbábot készíteni. Magyarországon csak ők foglalkoznak vele. A család rengeteget kutatott annak érdekében, hogy sikeresen el tudják készíteni a kisebb- nagyobb figurákat. Ildikóék múzeumokban – itthon és külföldön – jártak utána a különféle mintáknak. Mikor rábukkantak különféle érdekes, gyönyörű mintákra, akkor Ildikó lerajzolta, majd egy népi iparművész fafaragó fiúval kifaragtatták azokat. A körtefa táblába belefaragott mintákat nevezik ütőfának. Láttunk kakast, papucsot, szerzetes barátot, szerecsent, babát és persze az egyik legkedveltebb mintát, szívet is.

Olvass tovább »